Bécsi beszámoló: 1. hét

                 Szende Ágnes kolléganőnk írja:

WIEN – einmal anders

2022. augusztus első hetében „Wien – einmal anders” kurzus keretében nemcsak Bécs nevezetességeivel és az itteni kultúrával, életvitellel ismerkedhettem újfent, hanem a legaktuálisabb „digitális” tanítást-tanulást segítő tartalmakkal, online módszerekkel. Az E-Learning gyakorlatban való megvalósítsa, innovatív módon - ez lenne a célom. Ezeket megismerve, kicsit begyakorolva szeretném majd praxisomba átvinni az itt tanultakat. A jelenléti kurzus az osztrák főváros egyik impozáns, történelmi negyedében, Weiden városrészben, Rienösslgasse 3.sz. alatti régi épület egyik tanteremmé (Kursraum) alakított fszt.i helységében volt. Négy országból (Lengyelország, Csehország, Ukrajna és hazánk) 10 résztvevő és két lelkes és jól felkészült tanfolyamvezető dolgozott aktívan egy héten keresztül.

   Rienößlgasse 3.

  A nemzetközi tanárcsapat

A tanfolyam személyes jelenlétet kívánt, ugyanakkor megfelelő tablet/okostelefon szükséges volt a kurzus „elvégzéséhez”. A hagyományosnak mondható városfelfedező, várost bemutató séták, „városrallyk” a hét folyamán mind online tartalmakban és formában jelentek meg.

Actionbound-dal városnézés közben

Az egész hét a LerningApps új, online tanulási módszerére lett felfűzve. Ezzel párhuzamosan olyan, számomra eddig teljesen ismeretlen online plattformokkal, mint Actionbound, WordArt, befunky & co. ismerkedhettünk. Az elmélet bemutatása után a gyakorlatban kipróbáltuk a kész „feladatokat”, majd nekünk is lehetőségünk volt hasonlókat készíteni. Olyan feladatokat készítettünk, melyeket a későbbiekben tanításunk folyamán felhasználhatunk.

 A „befunky” saját képekből készült

A WordArt módszert megkedveltem   

A tanfolyam elején, mintegy indításul és elméleti háttérként a CLIL módszer is bemutatásra került: a szó rövidítés, Content and Language Integrated Learning, németre talán így fordítható: Fach- und sprachenintegriertes Lernen. Számomra az idegen nyelvet - adott esteben - más tantárgyakkal is integrálható, egybeköthető tanulási/tanítási forma a jövőre nézve ígéretesnek tűnik. Angol és német nyelvek elsajátítására egyre inkább a hétköznapi, gyakorlati életben, pl. külföldi egyetemi tanulmányok, munkalehetőség miatt lesz szükség. A diákok motiválásához, a nyelvtanulás színesebbé tételéhez kaphattunk ötleteket ezen a héten a Wien einmal anders 2.0 tanfolyamon.

Minket pedig a délutáni programok, kikapcsolódási lehetőségek, a bécsi életérzés megtapasztalása motivált. Úgy mint, belvárosi séta, Parlamentlátogatás, Rathausplatz, Kaffee in Cafés, vagy ebéd és csavargás a híres Naschmarkton a Wiener Zeile díszletei között. Egy másik alkalommal a Zentral-Friedhof, (Központi Temető) meglátogatása volt a cél, amely több híres zenész, ismert ember végső nyughelye (többek között: Beethoven, Mozart, Haydn, Schubert, Brahms, Strauss Família, Kálmán Imre .. de Falco, Udo Jürgens vagy épp’ Ligeti György síremléket is megtaláltuk; valamint osztrák írók, költők nyughelyét is láthattuk). Alkalmunk volt a Kunsthistorisches Museum állandó tárlatában is gyönyörködni. A belvárosi bécsi utcákon sétálva feltűnt a rengeteg műemlékház: híres emberek múzeummá, emékszobává alakított egykori lakhelyében bővelkedik a város. Érdemes csak úgy elindulni, csavarogni.

  Schubert lakóház

 

Viktor Frankl emlékmúzeum

(PicColage alkalmazás)

 

Nemzetközi csapatunk és Sisi a Volksgartenben

Naplemente Josefstadtban, ahol a szállásom volt.

A kreativitás integrálása Barcelona-ban III. fejezet

 A kurzus utolsó két napja volt számomra a leg inspirálóbb, élvezetesebb. Kiderült, hogy tényleg pszichológus vagyok, tényleg az emberi tapasztalatok ér érzelmek érdekelnek a legjobban, és bármikor örömmel merülök el a művészetek medencéjében, tengeráben, sőt akár az óceánjában is. 

Csütörtökön az egész délelőttöt a helyi nemezeti múzeumban töltöttük. Antik templom belsők freskóitól, kortárs performance szerű videó installációkig, a múzeum minden művészeti korszakot bemutat különböző alkotásokon keresztül. A kurzus keretei között úgy kószálhattunk órákon át ebben a múvészeti fellegvárban, hogy feladatba volt adva, hogy egyrészt keressük meg, mi az, ami minket személyesen a leginkább megérint, amihez kapcsolódni tudunk, másrész gyűjtsünk anyagot egy témakörhöz, amiből otthon  a diákoknak órát tarthatunk. Én a saját érzéseim figyelésében, a művészetre hangolódásban lubickoltam egész délelőtt, olyannyira, hogy a modern kori festményeken már végig kellett rohannom, hogy utolérjem a többieket. Bár nem óra anyaghoz kerestem képeket, de az anya gyermek kapcsolat ábrázolását sok képről, sok korszakból megörökítettem. Inspiráló és izgalmas feladat volt, ami azt hiszem,sok szempontból hasznos lehet minden embernek szakmájától függetlenül. 

Ma a múzeumi tapasztalatok mentén sokat beszéltünk arról, hogy a jelenlegi  iskolás generáció diákjait hogyan érdemes bevonni  a saját fejlesztésükbe, oktatásukba, hogyan lehet őket olyan tapasztalatokhoz segíteni, amin keresztül szinte észrevétlenül fejlődnek. Valószínűleg fontos elfogadnunk, hogy a világ vátozik, a technológiai fejlődés miatt nem át kell alakítani az oktatást, hanem egészen újra kell gondolni a célját és a mikéntjét. A kultúra, a civilizáció otthonossá tétele minden pedagógus, szülő, talán minden ember feladata, de ennek az eszözei nem mindig magától értetődőek. 

Összességében a kurzus sok gondolatot felfrissített, megerősített bennem, és a bevonódásról nagyon értékes saját tapasztalatot adott.

Ami pedig a saját magam, és a város megismerését illeti... Azt hiszem tegnap a Casa Battló-ban (Gaudi egyik legkülönlegesebb alkotása, egy gazdag barcelona-i család számára) volt egy fontos felismerésem. Azt hiszem az az igazság, hogy nekem nem igazán tetszik Gaudi építészete, látom, hogy szép, értem, hogy a funkció és az ornamentika összekapcsolásában fantasztikusat alkotott, és ez tiszteletreméltó. Nekem mégis kicsit sok. Engem vonz a letisztultság, a természetesség. Mindenesetre erről nem Barcelona-ban fogok tanulni. A visszafogottság fogalmát ez a város nem ismeri, és ez rendben is van így. Mióta ezzel a tudással szemlélem a környezetem, az embereket, az épületeket, a kidekorált járdát, a túlcsorduló ornamentikát, kifejezetten élvezem. Ez egy számomra új világ, aminek a felfedezése izgalmas, és a tudat, hogy azért majd haza mehetek, a gátlásossabb, kicsit keserűbb, cinikusabb hazámba, ami mindezzel együtt a sajátom, nagyon értékessé teszi ennek a látogatásnak a még hátralévő napjait. 

Tegnap este egy igazi spanyol kis étteremben Tapas-t vacsoráztunk egy észt lánnyal, ma egy lengyel lánnyal a varázslatos zenélő szokőkutat fogom meglátogatni, és a hétvégén még egy picit távolabbi tengerpartra is ellátogatok majd, hogy minél több színét, ízét vihessem majd az emlékeimben haza Katalóniának. 

A kreativitás integrálása Barcelona-ban II. fejezet

 

Most már a negyedik napom töltöm Barcelona-ban. Tanulok a kurzuson, tanulok a világról, és tanulok sokat magamról, szóval ebből a szempontból minden a terv szerint halad.

A kurzus kereteiben a keddi napot a város szívében és a Cituadella parkban töltöttük. A feladat az volt, hogy mi szakemberként isnpirálódjunk, és képeket készítsünk olyan dolgokról, amiket meglátunk, felkeltik az érdeklődésünket, és amiket a diákokkal való munkában felhasználhatunk. A program célja az volt, hogy ha maguk a szakemberek motiváltak, lelkesek egy témában, aminek a köznapi előfordulását meg tudják mutatni, az a diákok motivációit is serkentheti. Az egyik lengyel résztvevő, aki kémiát tanít különböző anyagokból kézült szobrokról, épületekről, stb készített fényképket. Én kevesebbet tudtam fényképezni, de alapvetően sokat figyeltem arra, hogy különböző kultúrából származó családok, hogyan töltik a nyaralásukat. Izgalmas volt kicsit kukkolni mások életét, gyerekek és szülők kapcsolatát egy ilyen „természetes lelőhelyen” megfigyelni.

A kurzus ma azzal folytatódott, hogy a tegnap gyűjtott anyagokat felhasználva internetes felületen kérdőívet készítettünk. Én a családokkal, azok társadalmi szerepével kapcsolatos gondolatébresztő kérdéseket építettem be a saját munkámba. Ezen felül szó volt még a különböző tanulási preferenciákról, arról hogyan lehet támogatni azokat a diákokat akiknek pl. vizuálsi ingerekre fogékonyabb az elmékezete, vagy akik cselekvés közben tanulnak könnyebben.

A kurzus résztvevői nagyon sok színűek, a motiváltságuk is elég különböző, de az olasz tanárnőnk olaszos tantermében, ahol inkább a szabadság, egyéni munka a hangsúlyos, jól megférnek egymással a különböző karakterű emberek. Nekem időre volt szükségem mire megszoktam ezt a nagyon laza, szabad légkört, de idővel beleengedtem magam ennek a  légkörnek a könnyűségébe.

A vársoról közben a legerősebb benyomásiam, hogy óriásis, színes, meleg és hangos. Hegyek és tengerpart; gótikus szűk utcák és óriási paloták övezte széles, merőleges utak; jéghidegre légkondícionált mteró kocsi és fülledt levegőtlen aluljáró; gazdag yacht-os turisták és az utcán kóborló, kolduló gyerekek. Néha úgy tűnik, hogy minden és mindennek az ellentéte is megtalálható ebben a városban. Tegnapra szembesülnöm kellett vele, hogy ha nem iktatok szigorú pihenőket a napomba, akkor nagyon könnyű itt besokallni. A város elvárásaira regaálva egyszerre ismertem meg a saját spontán , könnyed és színes oldalamat, és azt, hogy mennyire szükségem van a lassú, befelé forduló, bezárkózott pillanatokra is.

A ma estét egy régen külön várost képező negyedben (San Grazia) töltöttük, ahol idegenvezetőként az iskola egyik tanára mutatta meg nekünk a szük utcák, kedves kis terek igazi spanyol életét. Ezen a környéken inkább a helyiek töltik a szabad idejüket, ami ad egyfajta barátságos légkört, amiben a felszabadultság sokkal kevésbé elárasztó, mint a várs turisták által megtöltött részeiben.  Ez asz este segített valóban megérkeznem Barcelona-ba, és igazán szeretetre máltó vonásokat találni benne. Az itt élő spanyolok tényleg felszabadultnak, és bohémnak tűnnek, a fiatalok esténéként a tér közepén ücsörögnek, az idősebbek a könryzeő bárokban, a gyerekek közöttük szaladgálnak, és tényleg jól esik bepillantást nyerni az életükbe.

A kreativitás integrálása Barcelona-ban I. fejezet

 

Vasárnap érkeztem Barcelona-ba. Azért jöttem, hogy részt vegyek az Erasmus kurzuson, megismerkedjek  várossal, és közben magammal is . Mit lehet tenni, ha az ember pszichológus… A legnagyobb izgalmat az jelentette, hogy hogyan fogok egyedül a kurzuson, egy idegen országban, idegen emberek között, egyedül utazva helyt állni.

Megérkezésem után kitaláltam, hogy valami vagány helyen fogok ebédelni, úgyhogy egy jó előr megtervezett kirándulást tettem a város egy külső szögletébe, ahol az ebéd, a kávé és a frissen facsart narancslé segített megérkeznem, annak ellenére is, hogy ezért a kiruccanásért az óriási bőröndömmel kellett keresztül kasul tömegközlekednem a városon.  Az már itt kiderült, hogy alapvetőn, ha valamit eldöntök azt nehezen engedem el, ha a trópusi melegben izzadok is, a cipekedés nem akadály, én ott ebédelek, ahol nekem tetszik.

A szállásom egy belvárosban élő kazasztáni család utcára néző, teraszos kis szobája. Az volt a célom, hogy egy hotelszobánál valamivel reálisabb bepillantást nyerjek az itteniek életébe, és ez így meg is valósulhat, bár a közös nyelv hiányában inkább csak egymás mellett élünk, ezekkel az amúgy nagyon kedves emberekkel. Persze itt már rájöttem arra is, hogy néha az idillikus elképzeléseim a valóságban új színeket öltenek, néha jól esne egy független hotel szobába hazaérkezni, és nem idegen emberek otthonába.

A vasárnap hátralévő részében csak kószáltam a városban, ismerkedtem a spalettás gyönyörű homlokzatok szegélyezte utcákkal, a mindenütt árnyékot biztosító hatalmas fák látványával, és a sokszínű embertömeggel. Vacsorára, szintén ajánlás menté, egy apró sikátorban megbúvó, de annál népszerűbb helyen ettem a spanyolok méltán híres paella-jából. Hazafelé szembesültem vele, hogy a város életének meghatározó része sötétedés után indul, de nálam a fáradtság győzött ezért csak a hazaérésig vettem részt a katalán éjszakai életben.

Ma reggel a kurzusra érkezve megismerkedtem társaimmal, akik Közép- Kelet Európa minden részét képviselik (Bulgária, Lengyelország, Csehország, Észtország), és a tanárunkkal, aki bár nem lóg ki a helyiek közül elsőre, de gesztikulációja hamar elárulja, hogy valójában Olaszországból költözött Barcelonába.

A kurzus első napján elsősorban egymással, egymás iskoláival ismerkedtünk. Izgalmas volt  a korábban szintén a Szovjet Unió részét képező országok iskoláinak ismerős vonásait.

Ezen túl elindítottuk a közös gondolkodást arról, hogy a természetüknél fogva kíváncsi diákokat, gyerekeket, hogyan lehet a saját oktatásukba minél inkább bevonni. Izgalmas gondolatokat hallottunk arról, hogy milyen fontos megtanítani a felnövekvő generációt arra, hogy digitális eszközeink, ne a létezésünk, időtöltésünk céljai, hanem annak eszközei legyenek. Fontos volt számomra az a gondolat, hogy arra az alázatra neveljük magunkat, és a diákokat, hogy bár sok információ elérhető manapság mindenki számára, ettől még nem válunk minden téma szakértőjévé.

Szó volt még az érintés, az észlelés, az érzelmek és az aktív részvétel szerepéről a tanulásban, amik fontos előremutató irányokat képviselnek, az alapvetően megfigyelés, és passzivitás fókuszú elavult oktatási módszerekhez képest.

 

 

Most már a negyedik napom töltöm Barcelona-ban. Tanulok a kurzuson, tanulok a világról, és tanulok sokat magamról, szóval ebből a szempontból minden a terv szerint halad.

A finn oktatási modell, helyzetjelentés Helsinkiből

Július utolsó napján érkeztem Helsinkibe, hogy augusztus elsején elkezdjem tanulmányozni a finn oktatási modellt az Erasmus+ támogatásával. 

Régi vágyam volt megismerni a finn oktatás sikerének titkát, így nagyon örültem a lehetőségnek! 

Ami Helsinki látványát illeti, őszintén szólva nem erre számítottam. Az elővárosban mindenütt építkezések, beton blokkházak, nem túl jól öltözött emberek. Másnak gondoltam a finn fővárost. Persze ez csak az első benyomásom volt.

A szállás is elsőre, kívülről riasztónak tűnt. Mint egy futurista erődítmény. Belül viszont különleges látvány és hangulat tárult elénk. Skandináv minimalizmus, tágas közösségi terekkel. Egyszerűség, visszafogottság. Fa, fa, és fa.

1. Nap  
Reggel igyekeztem nem elkésni a kurzusról. Egyszerű volt a közlekedés, a 10-es villamos a szállástól az iskoláig vitt. Mégis nagyon stresszes volt az első utam, mert nem tudtam sehol jegyet venni. Szerencsére nem jött ellenőr, és időben megérkeztem a helyszínre, ami nem hasonlított iskolára. Két kocsma között valami lakóház féle épület. A kurzusvezető az ajtóban várt. Elmagyarázta, hol leszünk. Normál esetben ez furcsának tűnhet. De később megtapasztaltam, hogy a finn épületekben elég könnyű eltévedni. (Kifelé menet sikerült is.) Megtaláltam a termet, és meglepődtem, mert csak hárman voltak a kezdés előtt 5 perccel a teremben. És ez egész nap így is maradt, mivel a bolgár csoport 12 fővel csak másnap érkezett. 

A bemutatkozás, jégtörők a szokásos módon zajlottak. 2 spanyol, egy görög , a finn tanárnő és én alkottuk az első nap a csoportot. Mindannyiunkat egy kérdés foglalkoztat igazán, mi a finn oktatási modell titka? Remélem péntekig kiderül!
Délután a belváros felfedezésébe kezdtem. Bár az épületek többsége nem olyan lenyűgöző, néhány eldugott különlegesen szép belső térre akadtam. Például az egyik könyvtárban a sok közül. 

Mintha itt minden azt sugallná nem a külcsin, hanem a belbecs a fontosabb.

2. Nap

Reggel megérkezett 12 fővel a bolgár csoport. Összesen ketten beszélnek közülük angolul, és egy iskolából érkeztek. Elég nagy kihívás Mirjaminak, a kurzusvezetőnknek. A spanyolok felelős állampolgárként felháborodtak, hogy állami pénzen eljöttek tantestületi kirándulásra. Szinte semmiben nem akartak részt venni, de a papírjaikat gyorsan aláíratták. Az interaktivitás minimálisra csökkent a teremben. A tanárunk elméleti útmutatást adott a finn oktatási rendszerről, ami számomra tanulságos és elgondolkodtató volt. 

A tanulságokhoz kevés lenne a hely egy blogban. A nap végén a csoportunk egy projektet dolgozott ki, a finn modell szerint. A hallottak, látottak nagyon hasonlítanak a Waldorf-iskolákban használt módszerekhez.

Délután folytatódott Helsinki felfedezése. A piacról HSL (a helyi BKK) hajó vitt egy közeli sziget-csoportra, ahol egy jelentős erőd, haditengerészeti bázis, kiszuperált tengeralattjáró is található.

 A jóléti társadalom finn lényegét, a mindenki számára elérhetővé tett kultúra és oktatás is jelenti. Meglepő, hogy egy sör áránál kevesebbért a múzeumba be lehet menni, a könyvtárak ingyenesek és nyitottak.

 A nagy templomok, a katedrális is ingyenesen látogatható. 

Mondjuk az alkohol arany árában van. Lehet, hogy ez segít visszaszorítani az alkoholizmust?

3. Nap

Ma az IT a téma. Na ez nem igazán az én témám. Persze lelkesen követem az appokat, a feladatokat. És ámulok, hogy minden finn kisiskolás kap egy tablettet, amikor megkezdi az iskolát, és azzal dolgozik. Nincsenek könyvek, táska, a házi kevés és egyénreszabott.
A tempó megfontolt, a folyamat a fontos nem az eredmény. Mirjami megmutatott egy e-naplót, amiben a részletes tananyag és a kimeneti elvárás is szerepel. Jelzem, hogy ez óriási munka! Hogy fér bele a tanárok idejébe? Ja, nem ők csinálják, mindent központilag megadnak és feltöltenek. De be kell tartani mindenkinek!
A nap végén egy vicces feladat következett. Négy csoportban egy finn módszerű problémamegoldás. A csoportomban csak olyan bolgárok voltak akik nem beszélnek angolul. Nem baj megoldjuk! Közös probléma akad jócskán! A feladat végén a megoldást legókkal raktuk ki. Úgy építettünk, mintha a valóságban is megelevenedne a tervünk. Végre jó hangulatban zártuk a délelőttöt.

Délután egy közös, idegenvezetős városnézésünk is volt. Nagyon érdekes és különleges dolgokat tudtunk meg a városról.

4. Nap

Ma a softskillek, és az outdoor aktivity került a fókuszba. Az első gyakorlatnál egy egyszerű koncentrációs gyakorlat volt. Csendben, csukott szemmel kellett volna belemerülni. Ez nem sikerült minden résztvevőnek. Hirtelen bevillant az otthoni tanári tréningek légköre, és az útrahívós órák.  A tanárunk rezzenéstelenül végigtolta a feladatot. Mosolyogva. Pedig biztosan rosszul esett neki a hozzáállásuk. Számomra ennek is volt fontos tanulsága, amit magammal viszek. A tanárunkra végig jellemző volt a nyugodtság, engedte a folyamatot a maga módján haladni. Aki nem kér a tudásból az magára vessen. 

A nap témája a pozitív pedagógia köré épült. Az a fontos, amit tudsz, ami az erősséged, ezt tudod hozzáadni a közös munkához. Persze ehhez fontos tudni minden szereplőnek, mi is az erőssége.

A délelőtt végén egy app segítségével kellett helyeket megtalálnunk a sulihoz közel, és feladatokat végrehajtani. Ismét megéltem, milyen lehet ez egy diákcsoportban. Van a lelkes, a teljesítménykényszeres, a motiválatlan, a hátráltató... Az attitűd megváltoztatása tűnik az egyik legnehezebb feladatnak. Főleg, ha a saját céljaink nincsenek összhangban a közösségi célokkal.

5. Nap

Nagyon gyorsan elértünk az utolsó naphoz. Ezen a napon a finn módszerű óratervezés maradt. Egy remek segédeszközzel, ami egy applikáció. Szerintem ilyen nincs Magyarországon, talán csak a testnevelőknek az okostesi alkalmazás. Örültem, hogy ezt meg tudtam mutatni. A finn app lényege, hogy a tartalomhoz, és egyéb csoport tulajdonságokhoz tudsz módszert, játékot, feladatot választani. Nagyon hasznosnak találtam ezt az app-ot. Meg is terveztem vele az első szeptemberi ofőórát. Ezután az általam is ismert és használt "world cafe" módszerrel néztünk vissza arra, mit tanultunk, tapasztaltunk az elmúlt napokban. A tanárunk szomorúan búcsozott vagy inkább kimerülten. Nagy kihívás volt számára és számunkra is ez a hét.

A csoport szombaton még együtt kirándult egy szigetre, ebből itt akad bőven, ahol skanzen és egyéb látványosság is található. Ide már a tanárunk nem jött velünk.