A kreativitás integrálása Barcelona-ban II. fejezet

 

Most már a negyedik napom töltöm Barcelona-ban. Tanulok a kurzuson, tanulok a világról, és tanulok sokat magamról, szóval ebből a szempontból minden a terv szerint halad.

A kurzus kereteiben a keddi napot a város szívében és a Cituadella parkban töltöttük. A feladat az volt, hogy mi szakemberként isnpirálódjunk, és képeket készítsünk olyan dolgokról, amiket meglátunk, felkeltik az érdeklődésünket, és amiket a diákokkal való munkában felhasználhatunk. A program célja az volt, hogy ha maguk a szakemberek motiváltak, lelkesek egy témában, aminek a köznapi előfordulását meg tudják mutatni, az a diákok motivációit is serkentheti. Az egyik lengyel résztvevő, aki kémiát tanít különböző anyagokból kézült szobrokról, épületekről, stb készített fényképket. Én kevesebbet tudtam fényképezni, de alapvetően sokat figyeltem arra, hogy különböző kultúrából származó családok, hogyan töltik a nyaralásukat. Izgalmas volt kicsit kukkolni mások életét, gyerekek és szülők kapcsolatát egy ilyen „természetes lelőhelyen” megfigyelni.

A kurzus ma azzal folytatódott, hogy a tegnap gyűjtott anyagokat felhasználva internetes felületen kérdőívet készítettünk. Én a családokkal, azok társadalmi szerepével kapcsolatos gondolatébresztő kérdéseket építettem be a saját munkámba. Ezen felül szó volt még a különböző tanulási preferenciákról, arról hogyan lehet támogatni azokat a diákokat akiknek pl. vizuálsi ingerekre fogékonyabb az elmékezete, vagy akik cselekvés közben tanulnak könnyebben.

A kurzus résztvevői nagyon sok színűek, a motiváltságuk is elég különböző, de az olasz tanárnőnk olaszos tantermében, ahol inkább a szabadság, egyéni munka a hangsúlyos, jól megférnek egymással a különböző karakterű emberek. Nekem időre volt szükségem mire megszoktam ezt a nagyon laza, szabad légkört, de idővel beleengedtem magam ennek a  légkörnek a könnyűségébe.

A vársoról közben a legerősebb benyomásiam, hogy óriásis, színes, meleg és hangos. Hegyek és tengerpart; gótikus szűk utcák és óriási paloták övezte széles, merőleges utak; jéghidegre légkondícionált mteró kocsi és fülledt levegőtlen aluljáró; gazdag yacht-os turisták és az utcán kóborló, kolduló gyerekek. Néha úgy tűnik, hogy minden és mindennek az ellentéte is megtalálható ebben a városban. Tegnapra szembesülnöm kellett vele, hogy ha nem iktatok szigorú pihenőket a napomba, akkor nagyon könnyű itt besokallni. A város elvárásaira regaálva egyszerre ismertem meg a saját spontán , könnyed és színes oldalamat, és azt, hogy mennyire szükségem van a lassú, befelé forduló, bezárkózott pillanatokra is.

A ma estét egy régen külön várost képező negyedben (San Grazia) töltöttük, ahol idegenvezetőként az iskola egyik tanára mutatta meg nekünk a szük utcák, kedves kis terek igazi spanyol életét. Ezen a környéken inkább a helyiek töltik a szabad idejüket, ami ad egyfajta barátságos légkört, amiben a felszabadultság sokkal kevésbé elárasztó, mint a várs turisták által megtöltött részeiben.  Ez asz este segített valóban megérkeznem Barcelona-ba, és igazán szeretetre máltó vonásokat találni benne. Az itt élő spanyolok tényleg felszabadultnak, és bohémnak tűnnek, a fiatalok esténéként a tér közepén ücsörögnek, az idősebbek a könryzeő bárokban, a gyerekek közöttük szaladgálnak, és tényleg jól esik bepillantást nyerni az életükbe.