Erasmus+ Izland -2 és -1 napja

Pénteken 10 óra utazás után jutottam el a szállásomra Reykjavikban, amiben már benne volt a Budapest-Bécs autóút, az egy órás késése a repülőmnek és a rekordidőt jelentő, a repülőről 9 perc alatt a reptéri busz ülésére való behuppanás is. Fát csak 1,5 órával a szigetre való érkezésem után láttam először. Még a repülőről sem szúrtam ki egyet sem. Sajnos ennek egyszerű oka van: az ittlakók korábban gyakorlatilag minden fásszárútól megfosztották otthonukat fűtés és építkezés céljából, s csak későn kaptak észbe, így most rendkívüli módon fáradoznak azon, hogy minél többet újraültessenek. Ez persze leginkább a magánkertekben látványos, de egyes városi részeken is jól halad a dolog. 

A főváros, Reykjavik kicsi, kb. 120 ezer lelket számláló, kedves, átlátható város. Cserébe az időjárás nem a legkedvezőbb a nyaralni vágyóknak. Így volt ez akkor is, mikor a buszról leszállván ideérkezésem estéjén kapásból a finoman szitáló eső, a szél és mind a 10 Celsius fok örömmel fogadott. Ekkor tettem fel magamnak a kérdést - egyedül lévén az utcán - félhangosan, vissza nem folytott nevetéssel, hogy "normális vagyok én, hogy ide jöttem", és a csodás helyszínek közül válogatva nekem a júliusom majd felét egy ilyen helyen kell mindenképpen eltöltenem?

De már rögtön akkor kezdett eloszlani a kérdés okozta kétely bennem, amikor megláttam a bőröndömet húzogatva a város jelképének számító Hallgrimskirkja templomot, a virágzó bokrokat és az este 9-kor is világosban, szuper kávéházi hangulattal élő várost, a rövidnadrágos helyieket, ahogy a pénteki buliba sietnek... 

Így volt ez a hostelemben is, ahol a hangos zene miatt alig hallottam az amúgy nagyon kedves recepciós fiút. Megkaptam tőle a lakatomat, hogy a cuccaimat bezárhassam a szekrénybe - habár ez fölöslegesnek bizonyul, s első este nem is volt működő szekrény e célra a szobánkban...

Apropó, a szobánk: női, hatszemélyes hálóteremre adtam le a booking.com-on a rendelést. Ehhez képest első éjjel a szobánkan 2, a másodikon egy fiú húzta a lóbőrt. Szerencsére az a fickó, aki kb. 110 kilójával a mellettem lévő emeletes ágy tetején forgolódva az én ágyam kilengéseit, s ezzel majdnem az én hirtelen halálomat (az ágyból való kiesés esélyével) okozta, csak egy éjszakát töltött velünk. Konkrétan örömtáncban törtem ki, mikor kiderült, hogy elhagyta kicsiny közösségünket. A másik srác gyakorlatilag szinte nem is létezett számunkra, annyira keveset láttuk. A leírtakból érthető, hogy első éjjel szinte nem is aludtam. Cserébe a még a szobában lakó 3 nő közül kettő szarvasi tanárnő, akik szintén képzésre jöttek, ám másik kurzusokra. A harmadik meg egy nagyon helyes litván lány (vagy lett? - magyarul is keverem e két országot, innen is elnézést kérek mindkét nagyszerű nemzet polgáraitól - ám angolul meg végképp). 

A második nap reggelén már minden bajom volt. Az utazás miatti izgalom és holdtölte miatt eleve alvásdeficittel érkeztem, ám ehhez hozzáadódott, hogy az időeltolódás nem egy óra, mint sejtettem korábban (nem néztem utána), hanem 2. Így indokolatlanul korán ébredtem a körülmények ellenére, mert a magyar idő szerint már később volt. Azon gondolkodtam a levegőtlenség, kialvatlanság miatti fejfájásom közepette, hogy a zuhanyzás, a reggeli, a tulajdonomban még nem lévő kávé elfogyasztása vagy egy futás (tekintve az előző napi mozgáshiányomat) tenne jobbat. Ekkor kelt fel Zsuzsa is, a szarvasi földrajz-testnevelés szakos csoda tanárnő, aki félmaratonista lévén deklaráltan futni indult. Ehhez csatlakoztam. Már nem volt hülyeség a futócipő elhozatala, pedig a férjem le akart beszélni róla, hisz a bakanccsal összevetve ez ugyan nem foglalta el a fél bőröndöt, de cserébe nem volt biztos, hogy hasznos lesz. Végül nekem lett igazam. 

Első teljes izlandi napom tehát jól indult a csodálatos napsütésben a 6 km futással. Aztán a nyakamba vettem a várost, és összességében még 16 km-rel fejeltem meg a reggeli sportot. 

Egy csodálatos szoborkert vett le először a lábamról a méltán híres, már említett Hallgrimskirkja mellett. Olyan kifejezőek és egyediek Einar Jónsson alkotásai a viking sagákról, az emberi gyöngédségről és esendőségről, illetve a kereszténység esszenciájáról, hogy azok hosszasan lekötöttek a hűvös és a szemerkélő eső ellenére. 

Ezek után néztem meg belülről is Izland legnagyobb templomát, amely a város közepén áll egy dombon - így mindenhonnan látható érdekes, orgonára emlékeztetető homlokzata. Az épület csak az 1980-as években készült el, de hamar ez vált a város jelképévé. Pihenésképpen egy művészkávézóban fogyasztottam el a vágyva vágyott nedűt, ahol a berendezés egy családi ház nappalijához hasonlított a leginkább, üvegezett, kertre néző falfülkével, kedves emberekkel, albumokkal, képekkel... 

A déli időszakban a városi parkban töltöttem el az időt, ahol összefutottam egy másik, szintén Erasmus kurzusra érkezett magyar tanítónővel: egy-két óra termálvízbe lógatott lábáztató beszélgetés után már barátomnak mondhatom, olyan sok dologban hasonlítunk egymásra. Kezdve azzal, hogy ugyanott szálltunk meg, ő is szeret futni, biciklizni, falat mászni, emellett szinte teljesen egyidősek vagyunk, csupán 23 nap választ el minket korban egymástól. Azóta szinte minden szabadidőnben együtt fedezzük fel a környéket.

Délután egyedül folytattam a városi túrámat: ebédre egy tipikus izlandi ételt ettem, melynek neve plokkari. Ez egy halas, krumplis, sajtos, hagymás vasedényben sült egytálétel, amelyhez édes, sötét rozskenyér és vaj jár. Nagyon finom volt, de a rozskenyér ebben a formában nem lesz a kedvencem...

A nap folyamán gyönyörködtem az izlandi faházak és egyéb épületek szépségeiben, megtaláltam a katolikus templomot és megnéztem a régi temetőt is. 

Este életem első izlani miséjére igyekeztem (választhattam volna lengyelt is, de az angol misére vasárnap este tudtam, hogy nem jutok el a kurzus első programja miatt), ahol igencsak vegyes társaság verődött össze. Szerintem izlandiból volt a legkevesebb... Talán emiatt is az evangélium és a prédikáció angolul volt, így egy jó adag lelki tarisznyáravalóval hagyhattam el a szentmisét. 

Hazaérkezésemkor a hostel recepció szintjén ismét hangos és vidám buli folyt élő zenekarral - egészen az éjszaka közepéig, amely sajnos a szobából is remekül hallható volt, ám a fáradtság miatt ez nem akadályozott meg az elalvásban, de a bölcs előrelátással otthonról hozott füldugók is segítettek a kérdésben. 

Erasmus+ Barcelona 5. Nap

Marx Nóra igazgatóhelyettes írása Barcelonából:

"Elérkezett a kurzus utolsó napja. Megérkeztek a barátaim Budapestről, így a délelőttöt már velük töltöttem. Az új szállás, ahová költöztem, pont a tegnap körbejárt Gracia városrészben van, ezért könnyedén vezettem körbe őket a környéken.

Délután a kurzus zárásaként a teljesítményről, sikerről beszélgettünk. A legfontosabb mondanivaló számomra a reális célok kitűzése és a sikerek megünneplése volt. Látszott, hogy mostanra mindenki kimerült kissé, állandóan bólogattunk egymás mellett és a kávé is rekord gyorsasággal fogyott el.

A kurzus végén kaptunk egy teljesítést igazoló oklevelet nagy gratulációk kíséretében. Tényleg büszkeség töltött el, mert eléggé meglepő volt számomra, hogy mennyire könnyedén és simán ment minden az egész héten. Egy olasz és egy lengyel kolléga elkérte az elérhetőségeimet, hogy az iskoláink között kapcsolatot tudjunk kialakítani. S bár nem én vagyok az illetékes, persze megadtam, hogy útjába se álljak az esetleges jövőbeli Erasmus kapcsolatoknak.

Az egész hét nagyon izgalmas, kihívásokkal és örömökkel teli volt számomra. A legfőbb üzenet, amit továbbítani szeretnék mindenkinek, aki Erasmus+ kurzuson gondolkodik: „Sokkal többre vagy képes, mint amit kinézel magadból!”

Erasmus+ 4. Nap

Marx Nóra igazgatóhelyettes Barcelonából:

"A mai nap is izgalmasan telt itt Barcelonában.

Még a hét elején kiderült, hogy az iskola finanszíroz több múzeum vagy városnézési lehetőség közül egyet. Francescával a Casa Batlló-t választottuk, ahova ma délelőtt jutottunk el. A házat Gaudí tervezte, ennek megfelelően gyönyörű, meglepő és nélkülöz mindenfajta közhelyszerűséget, (mint például 90 fokos sarok vagy egyenes fal). Kaptunk audio guide-ot és egy tabletet, s miközben mentünk körbe a házban, a tabletet magunk elé tartva megjelent előttünk az adott helyiség az eredeti berendezésével. Így aztán egy tablettel a kezemben egy kosztümös film közepén találtam magam 2022-ben Barcelonában. Nagyon érdekes és jó élmény volt.

Délután folytattuk mindenfulness tanulmányainkat. Korábban az érzések, ma a kapcsolatok voltak fókuszban. Persze sok helyzetgyakorlatban magamra és a kapcsolataimra ismertem, így nem telt a nap tanulságok levonása nélkül. S közben persze sokat játszottunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy a mai nap két fő témája is magyar emberek nevéhez köthető. Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete és Bányai István Zoom játéka volt ma a fő attrakció.

Iskola után egy vezetett városnézésben lehetett részem, szintén az iskola szervezésében. A Gracia negyedet mutatta be egy helyi, az iskolában dolgozó kanadai tanár. Nagyon kedves, mediterrán hangulat uralkodott az egész negyedben. Este 20 után is mindenki az utcán, a tereken üldögél, az emberek esznek, isznak, játszanak és beszélgetnek. Ez a városrész mutatta meg számomra Barcelona eddigi legbarátságosabb, legcsaládiasabb arcát. Be is szippantott a mediterrán hangulat és az idegenvezetés után még tettem egy jó nagy sétát Francescával."

Erasmus+ Barcelona 3. nap

Marx Nóra igazgatóhelyettesünk Barcelonából:

"A harmadik naptól délután kell mennünk a kurzusra. Így egy ráérős reggeli után elsétáltam a Parc de la Ciutadella-hoz és a délelőttöt a park és a környezetében lévő rengeteg látványosság felfedezésével töltöttem. Megint egy teljesen más arcát mutatta meg nekem a város. Gyors ebéd után érkeztem az iskolába.

Eddig ezt a napot találtam a leghasznosabbnak, mert ez volt a leggyakorlatiasabb. Nagyon sokfajta mindfulness gyakorlatot próbáltunk ki. Volt amelyik jó volt, volt amelyik vicces, így mindenképpen élvezetesen telt a délután. A napot a marsmallow challenge versennyel zártuk. Tésztából, celluxból, fonalból és egy darab marshmallow cukorból kellett a lehető legnagyobb tornyot megépíteni. Ez nem volt számomra túl jó élmény, mert három görög kollégával kerültem egy csoportba, akik annyira győzni akartak, és annyira vitte őket az izgatottság és a lendület, hogy görögül beszéltek a teljes feladat ideje alatt, hiába jeleztem, hogy így ugye én nem tudok részt venni. Egy idő után elengedtem és csak néztem ahogy összeállítják (a végén egyébként győztes) tornyot. Magamban megállapítottam, hogy a tanárok versenyzés terén rosszabbak, mint a gyerekek…

Mikor kurzus este véget ért, Francescaval, az egyik olasz lánnyal elmentünk vacsorázni, és aztán útnak indultunk, hogy megnézzük a Magic Fountain of Montjuic showt. Ez egy óriási szökőkút, amit nagyon ajánlottak, hogy showtime ideje alatt nézzünk meg. Gondoltam magamban, jártam én már a Margitszigeten, de azért kisétáltam Francescával. Persze eltévedtünk útközben, így többször is fel, aztán lemásztunk a dombról/hegyről, ahol a szökőkút áll. Nem bántam, mert rá lehetett látni egész Barcelonára. Naplemente közben különösen gyönyörű volt! S a show nem picit, hanem sokkal látványosabb volt, mint az otthoni, s mivel közben sötétedett ránk, percről percre más látványt nyújtott. Rengeteg ember gyűlt össze elképesztően jó volt a hangulat. Nagyon későn, nagyon fáradtan, de csupa jó élménnyel értem vissza a szállásomra."

Erasmus + 2. nap

Marx Nóri igazgatóhelyettes további hírei a Happy Schools kurzusról:

"Ma reggel már a tegnapi rutinnal a zsebemben érkeztem az iskolába, gondoltam sok meglepetés már nem érhet. Az élet azonnal rám cáfolt, amint betettem a lábam.

Már tegnap kiderült számomra, hogy egy népes magyar csapat érkezett a héten tartott sokféle kurzusra. Szegények nem túl sok mindent értenek abból, ami körülöttünk zajlik. Így aztán megtaláltak engem, hogy intézzem el, hogy az egyik hölgy a megkezdett kurzusáról átkerülhessen egy másikra, mert a tanárából semmit nem értett előző nap. Mivel láttam, hogy nagyon kétségbe van esve, beleálltam a helyzetbe, így még a második reggeli kávémmal a kezemben angolul könyörögtem a recepciósnak, hogy legyen kedves és engedje meg a váltást. A helyzetet még komikusabbá tette, hogy mellettem az említett magyar hölgy rendszerint magyarul, s ahogy kell, egyre hangosabban magyarázott a recepciósnak. Kicsit komikus volt, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy miközben egy hete még csak zárt ajtók mögött, csukott szájjal, magamban mertem angolul beszélni, most én lettem a magyarok szószólója és ügyintézője. Vicces az élet… A váltást sikerre vittük.

A mai napon Maria különböző játékokat és mindfulness gyakorlatokat mutatott nekünk. A játékok nagy része ismerős volt nekem, de így is jó volt, mert sokat nevettünk. Ma már a görögök akcentusát is jobban meg tudtam érteni, így jobban fel tudtam venni velük is a kapcsolatot. A gyakorlatokat eléggé hasznosnak találtam, persze be is indult a fantáziám, hogy hogyan fogom a jövő évi csoportjaimban hasznosítani. Közben érdekes teológiai vitát is meghallgathattam az egyik résztvevő révén, aki aggályait fejezte ki a meditációs gyakorlatok miatt.

A harmadik nap végére eléggé kimerültem, így a mai séta és városnézés helyett elszaladtam venni egy fürdőruhát (az eddigi az utazás előtti költözés miatt otthon van egy doboz mélyén) és kimentem a tengerpartra. Fürödtem, napoztam, és még olvasni is tudtam, ami utoljára talán a téli szünetben fordult elő. Nagyon elégedett vagyok most az élettel."

Erasmus + Barcelona 1. nap

Marx Nóra igazgatóhelyettes beszámolója a Happy Schools kurzusról:

"A mai napon megkezdődött a Happy schools: Positive Mindset and well-being in schools című kurzus. Nagyon vegyes nemzetiségű társaság gyűlt össze. Sosem ültem még korábban egy asztalnál görögökkel, lengyelekkel, olaszokkal és magyarokkal. (Rajtam kívül még kettő.)

A napot bemutatkozó játékokkal kezdtük. Mivel Maria, a tanárunk zeneterápiával is foglalkozik, sok ritmikus játékot hozott, ami szerencsére nekem nem okozott problémát. S mivel a történéseket nyelvileg is teljes mértékben tudtam követni, hamar sikerült felszabadulttá válnom.

A második blokkban mindannyian bemutattuk az iskolát, ahonnan jövünk. Érdekes volt látni, hogy mennyire színes ebből a szempontból is a társaság. Van tanító, gimnáziumi tanár, SNI-s gyermekeket nevelő kolléga és még divattervezést tanító iskolából is jött valaki. Az én prezentációm jól sikerült a kezdeti sokk ellenére. A kezdő dia, amelyen csak az iskola neve és egy kép szerepelt ugyanis máris rengeteg kérdést vetett fel a kollégákban, így hamar el kellett térnem a begyakorolt szövegtől és megválaszolni a vallásosságra, a diákjaink családi hátterére vonatkozó kérdéseket. Itt azért kicsit megizzasztottak a nyelvi nehézségek. S miközben elmeséltem azt is, amivel előre készültem, áldottam az eszemet, hogy átnézettem a diasort valakivel, így arra, hogy miért van a „Holy Mess” (szent zűrzavar) felirat egy szentmise képe alatt, ezen a fórumon már nem kellett kitérnem. (S bár persze én tudom, hogy a „Holy Mess” sem áll távol egy bakonybéli zarándoklaton készült kép valóságától, viszonylag jószívvel tudtam még időben „Holy Mass”-re módosítani.)

A maradék időben Maria tartott nekünk a pozitív pszichológiáról és mindfulnessről egy rövid bevezetőt. Szegény többször nekifutott a Csíkszentmihályi Mihály névnek, végül kisegítettem.

A délutánt ez alkalommal a gyönyörű tengerparton tett sétával töltöttem.

Még mindig hihetetlen, hogy itt vagyok…"

Erasmus+ Barcelona, 0. nap

 Marx Nóra igazgatóhelyettesünk beszámolója a nulladik mobilitási napról:

"Erasmus + Barcelona 0. nap

Az elmúlt napokban nagy izgalommal, (olykor pánikkal) készülődtem az utazásra. Mivel korábban sosem utaztam külföldre egyedül - pláne nem repülővel - mindenféle tragikus végkimenetelű esemény megfordult a fejemben. Valamiért legerősebben attól tartottam, hogy mikor leszállok a repülőről, nem fogom megtalálni a bőröndöm. Hiába hessegettem el ezt a gondolatot, újra és újra visszakúszott. Mivel egyébként saját bőröndöm nincsen, jól jött, hogy nagy a család, gondoltam kölcsönkérek valakitől. 10 éves unokahúgomnak volt a megfelelő méretben, aki készségesen rendelkezésre is bocsátotta. Így alakult, hogy egy óriási Minnie Mouse kíséretében utaztam.:) Mivel ezt nem lehet nem észrevenni, persze, hogy ez volt az első bőrönd, amit Barcelonában megláttam. Minden gondom így oldódjék meg!

Csodák csodája, elsőre odataláltam mindenhova, egyszer sem tévedtem el. Ettől aztán felbátorodtam és a délutánt a környéken tett 3 órás sétával töltöttem. Csodaszép ez a város!

Az egyetlen kudarc, ami ma ért, hogy a kinézett templom, ahol esti misére szerettem volna menni, sajnos mind a három bejáratánál zárva volt. Összefutottam egy amerikai házaspárral, akik szintén a szentmisére mentek volna. Hárman róttuk a köröket, de csak nem találtunk nyitott kaput. A csalódást azonban rögtön kompenzálta, hogy a harmadik mondat után megkérdezték tőlem, hogy amerikai vagyok-e…:) Eddig igazi önbizalomnövelő kúra ez az utazás! (S szerencsére előrelátóan tegnap még otthon elmentem előesti szentmisére, így hamar elengedtem a problémát…)

Így aztán visszasétáltam a hotelba, hogy a holnapi kezdés előtt legyen időm kicsit pihenni és felfogni, hogy itt vagyok…"